Tik-Tak jár az óra

Hopp O.O késés... de bocsánat, év vége van, és vergődök, meg nem mászom ki a depiből szóval... ilyen az élet. remélem, azért nem köveztek meg. Komolyan... de aki szeretne rám vetni egy téglát, annak leülök egy padra, nyugiban könnyebb célozni ;)

Amúgy lehet elmélkedni a folytatáson, és lehet véleményt nyilvánítani, ki kinek a mie, és ki mit csinált a kiesett időben, mert közeledik az éjfél...

"Még a legfeketébb szív is ver."

4. levél 2. rész

Jeges hideg volt, én mégis a tengerben úsztam. Vacogtam, szám kékké vált a hidegben. Ügyetlenül botorkáltam kifelé, de mintha mézben mozogtam volna, húzott minden vissza, egyre mélyebbre, de kiküzdöttem magam a partra. Reszkettem egész testemben, összehúztam magam, az ég sötét volt felettem a felhőktől, tompa villámlások az ég redői közt, villámlik. Mintha folynának a csontjaim, és én csak ordítani akarnék a fájdalomtól. Ki fűrészel a gerincemen? Egy teherautó parkolt volna le lapockáim közt, úgy sajgott, képtelen voltam felállni, hasogatott mindenem, nem kaptam normálisan levegőt. Csak az ég szürkéjét láttam magam felett, és egy világító pontot, ami mintha közelített volna, egyre gyorsabban, a fény három felé vált, egy fiú volt, hosszabb hajjal, angyal szárnyakkal, vörös foltokkal rajta, eszméletlenül zuhant felém, nem tudtam arrébb menni, nem tudtam üvölteni, a szemem is alig bírtam nyitva tartani. Valahogy tudtam, hogy mikor leér hozzám, fájni fog. Belém csapódott, olyan elemi erővel, hogy beljebb nyomódtam a homokba. Ekkor szakadt ki belőlem az ordítás, kínzott, mintha a szívemet markolta volna meg valami. Bugyborékolva ömlött számból valami sötét én pedig remegtem a kíntól, de mintha le lettem volna kötözve. Mellkasom megemelkedett a nedves homokból, majd a sötétségbe zuhantam vissza. Mikor magamhoz tértem puszta helyen voltam, egy fűszál sem, csak a kihalt táj az elszáradt földdel. Borús volt az ég, a nap halvány sugarai képtelenek voltak áttörni a felhőrétegen. Ügyetlenül álltam fel, kezem automatikusan az oldalamra csúszott, véreztem, de nem találtam ebben semmi furcsát, vagy meglepőt, egyszerűen tudtam, hogy ott az a seb. Reszketve araszoltam előrébb vörös foltokat hagyva magam mögött, hülye hangokat hallottam, aztán megint az a villanás, és elterültem a földön, a fejemet hasogatták a hangok „ Ébredj fel”, „Gyere vissza” , „ Muszáj felébredned”. Aztán az egyik rám ordított én pedig felordítottam, a hangja jeges penge volt elmémben, megemelkedtem, át a felhőkön, bele a fénybe.

Hörögve ébredtem fel, de csak magamhoz tértem, a szememet nem tudtam kinyitni, mintha össze lett volna varrva a szemhéjam, és a szám is. De ezt hamar megoldottam, mert olyan fájdalom ébredt fel gerincemben, hogy nem bírtam ki hang nélkül, és azonnal számba is haraptam. Egy kéz máris kezemre tévedt.

-         Te jó ég, felébredt! – Szólalt meg egy döbbent hang, és azonnal felismertem. Federico… de mit keres itt? Mit akar tőlem? És én hol vagyok?! Elkezdtem mocorogni, de a végtagjaim képtelen voltam arrébb tenni, ami kifejezetten megdöbbentett. Tévelygő ujjaim bőrt találtak csuklómnál… le voltam kötözve. Forró ajkak érintették  szintén égő homlokom, egy nagy kéz simult arcomra, hüvelykujja szájam szegletében támaszkodott.

-         Fiam, úgy aggódtam – Motyogta az elcsukló hang, én pedig már teljesen összezavarodtam. Hogy én az ő fia??? Miről beszél?! ám ahogy arrébb húztam vállam, mintha egy kés szúródott volna bordáim közé, és nekem könnybe lábadt a szemem. Lassan pislogva néztem fel, a fény szinte elvakított, de szerencsére Fede a nagy részét leárnyékolta arcával. Olyan imádattal nézett rám, ami megijesztett.

-         Ne mocorogj, eltört a gerinced – Mikor? De hogyan? Arra emlékszem, hogy Hazzával voltam az ágyamban, de aztán semmire és most azt állítja, eltört a gerincem?! Csak hülyéskedik, ugye? De nem… ahol voltam, az határozottan egy kórház, olyan szag is volt benne, mint egy kórházban. értetlenségem látván kiegyenesedett a férfi.

-         Mikor rád találtam a parton voltál, félig a vízben feküdtél, és beszéltél, ébren voltál, de nem voltál magadnál, össze-vissza hadonásztál… mármint… nem, de nem is tudom, kapartad a homokot. Szóval hívtam mentőt, szerintük nagy mennyiségű alkohol és drog volt a szervezetedben, és leestél a szikláról. – Teljesen hülyének néztem, de ahogy lejjebb tévedt a tekintetem, láttam, hogy az egész testem valami fura merevítő szerkezetben van, még a nyakam is. Te jó ég… mi a fene történt velem? Semmire nem emlékszem.

- De maga miért van itt? És miért mondta, hogy a fia vagyok? - Nyöszörögtem nehezen, és reszelősen vettem a levegőt, hányingerem volt már a fájdalomtól.

- Mert az vagy, Louis

___________________________________________________

Őszintén szólva ennél a levélnél megakadtam... az egész történetben ez döbbentett meg mindig a legjobban. A jégszívű Federico egy olyan fiú apja, mint Louis? És akkor mi van a halott szüleivel? Mi történt pontosan? hogy került oda, ahova? És ki lökte le? Azt ne mondják, hogy véletlenül tévedt arra Fede... ugyan, nem tollas a hátam. A világ nem ilyen tökéletes... Mintha Louis egy álarcosbálon táncolna, ahol egyedül ő nem viselne maszkot, mindenki más szerepet játszik, van szerelem, csalás, hazugság. De egyszer eljön az éjfél, az álarcok lehullanak, és eldől, ki marad talpon, és kin fog átgázolni a táncnép, ahogy menekül az égő kastélyból, melyet ők gyújtottak fel.

Mi történik?! I. rész

Bocsáénat a késésért, és, hogy ez ilyen rövid :S Ihletválság, de próbálkoztam :// Köszönöm a komikat, sokat segítettek, komolyan, remélem, azért tetszeni fog ez a gyengus fejezet :$

4. Levél

Azt hitte, hogy még alszom s megölelt

s én mozdulni se mertem, félve, hogy

felébredek és álomnak remélve,

hogy ébren vagyok... és húnyt szemmel és

mozdulatlanul és remegve tűrtem,

hogy karjaimba fészkelje magát.

(Szabó Lőrinc)

Úgy mentem haza, hogy semmi kedvem nem volt az élet nevezetű témához. Egyszerűen csak el akartam tűnni a süllyesztőben, bedaráltatni magam, vagy nem is tudom. Még a dolog Pietroval is elég szánalmasan gyenge érvnek tűnt ahhoz képest, amennyi szívást nyújt az életem. Sajgott mindenen, miközben végigvonszoltam magam a forró, szűk utcákon, amik mintha meg akartak volna fojtani. Közel voltak a falak, a nap véres fénnyel ment le, és fulladozó érzésem volt. Miközben mentem, húztam ujjaim végét a kőfalon, halkan, hümmögve dudorásztam valamit, csak, hogy ne aludjak el, míg haza nem értem. Este kilenc volt, nyáron olyan sokára kezd végre lebukni a nap. A telet sokkal jobban kedveltem. A sötét éjszakákat, mikor nem kell besötétítenem, hogy aludhassak egy jó hosszút.

Csend volt otthon, ez megdöbbentett, de nem szóltam, nem próbáltam kideríteni, hol van a bátyám, vagy bárki más. Elmentem, lezuhanyoztam magamról a sót, már nagyon viszkettem. Kimondhatatlanul fáradt voltam, mintha mindenemen tonnányi súlyok lógtak volna. Megtörölköztem, friss alsót húztam, ami csípőmről lógott le, és egy szétsportolt, kopott, tépett, vörös felsőt, majd visszabotladoztam a szobámba. Még ködös agyamig is eljutott; valami nagyon megváltozott. Én nem sötétítettem be, a takaró fel volt hajtva, mintha csak engem várna a puha matrac. Bizonytalanul néztem körbe, szinte segítséget kérve, de nem láttam senkit. Egészen addig, míg át nem ölelt valaki hátulról. Erős karok zárták körbe felsőtestem, a tulajdonosuk is nagyobb lehetett nálam, éreztem leheletét nyakamban, mentol illata volt. De nem csak valamilyen mentol, ez nagyon jellegzetes, csak egy rágónak lehet ilyen kellemes illata. Nagyon drága, és… Hazza nagyon szívet melengetően tudja rágni.  Ekkor éreztem csak meg a göndör fürtök csikizését fülemen. Hazza volt az, aki mögöttem állt, és nekem nem volt elég erőm semmihez. Hogy ellépjek, megforduljak, ránézzek. Igazából, talán ha nem fogott volna olyan erősen, lehet, össze is csuklottam volna.

Ajkai apró csókokat hagytak fülem mögött, kiszakadt belőlem egy sóhaj, már nem bírtam nyitva tartani a szemem, így csukott szemmel simultam karjaiba. Egyik kezével félrehúzta felsőm széles nyakát, hogy az leesett fél vállamról, karom közepéig. Telt ajkai a felszabaduló területre simultak, nyakam vonalát követték ütőeremnél megszívta puha bőröm, mire megremegtem karjaiban, ő csak erősebben fogott. Vállam is végigpuszilta, keze közben felsőm alól kilátszó mellkasomon simított végig. Elolvadtam karjaiban, szívem hevesebben dobogott, de nem tudtam magamhoz térni az álmosság kemény karjai közül. Halkan kuncogott mögöttem, majd finoman maga felé fordított, én nagy nehezen ráemeltem pillantásom. Szép volt, egy angyalnak láttam magam felett, ujjai csípőmet fogták, ujjával fölhúzta állam és lágy csókot hintett elnyílt ajkaimra.

-         Hm, talán legközelebb – Mondta játékos mosollyal, és gyengéden elkezdett tolni, egyre beljebb a szobámba, az ágy felé. Elterültem rajta, mint egy zsák. Félálomban még éreztem, hogy megemeli kicsit a testem, fejem alatt a párna lett hirtelen, majd takarót éreztem, és mégvalamit. Bebújt mellém. Maga felé vonta testem, oldalra fordult, ahogy én is, csak így tudok aludni. Lábával az enyémet a sajátjai közé vonta, az övé combomon volt, magához ölelt, fejem csupasz mellkasához simult, orrom finom bőrébe nyomódott kicsit, kezem akaratlanul simult felkarjára, kuncogva fúrta fejét mogyoróbarna hajamba.

-         Aludj, kisherceg – Súgta, én pedig csak elmosolyodtam, és már aludtam is biztonságban, a karjai közt.

Mikor felkeltem még ott volt. Döbbenten néztem tökéletes arcát, izmos felsőtestét. Itt aludt velem egész este… magától. Ez valami csoda, más nem lehet. A redőnyön átszűrődő kis fénypamacsok ott világítottak hibátlan bőrén. Akarva-akaratlan nyúltam előre és simítottam végig őket. Erre mocorogni kezdett, majd kinyitotta szikrázó zöld szemeit, és rosszfiús mosolyt villantott rám.

-          Jó reggelt, Tommo – Megrezzentem és elmosolyodtam.

-         Jó reggelt, de te hogy…- kezdtem volna bele, mikor befogta a szám saját ajkaival. Felsóhajtottam. Te jó ég, mit művelek… maga alá fordított, megemelte csípőm, hogy összeérjünk, és éreztem. Csak nem akar most velem lenni? De hát nem is jártunk, meg semmi és én csak… teljesen össze voltam zavarodva. Viszont ahogy ajkai lejjebb tévedtek nyakamra, ellazultam alatta, imádtam, mikor ott kényeztetnek, hajába túrtam és kiszakadt ajkaim közül egy gyenge sóhaj.