Mi történik?! I. rész

Bocsáénat a késésért, és, hogy ez ilyen rövid :S Ihletválság, de próbálkoztam :// Köszönöm a komikat, sokat segítettek, komolyan, remélem, azért tetszeni fog ez a gyengus fejezet :$

4. Levél

Azt hitte, hogy még alszom s megölelt

s én mozdulni se mertem, félve, hogy

felébredek és álomnak remélve,

hogy ébren vagyok... és húnyt szemmel és

mozdulatlanul és remegve tűrtem,

hogy karjaimba fészkelje magát.

(Szabó Lőrinc)

Úgy mentem haza, hogy semmi kedvem nem volt az élet nevezetű témához. Egyszerűen csak el akartam tűnni a süllyesztőben, bedaráltatni magam, vagy nem is tudom. Még a dolog Pietroval is elég szánalmasan gyenge érvnek tűnt ahhoz képest, amennyi szívást nyújt az életem. Sajgott mindenen, miközben végigvonszoltam magam a forró, szűk utcákon, amik mintha meg akartak volna fojtani. Közel voltak a falak, a nap véres fénnyel ment le, és fulladozó érzésem volt. Miközben mentem, húztam ujjaim végét a kőfalon, halkan, hümmögve dudorásztam valamit, csak, hogy ne aludjak el, míg haza nem értem. Este kilenc volt, nyáron olyan sokára kezd végre lebukni a nap. A telet sokkal jobban kedveltem. A sötét éjszakákat, mikor nem kell besötétítenem, hogy aludhassak egy jó hosszút.

Csend volt otthon, ez megdöbbentett, de nem szóltam, nem próbáltam kideríteni, hol van a bátyám, vagy bárki más. Elmentem, lezuhanyoztam magamról a sót, már nagyon viszkettem. Kimondhatatlanul fáradt voltam, mintha mindenemen tonnányi súlyok lógtak volna. Megtörölköztem, friss alsót húztam, ami csípőmről lógott le, és egy szétsportolt, kopott, tépett, vörös felsőt, majd visszabotladoztam a szobámba. Még ködös agyamig is eljutott; valami nagyon megváltozott. Én nem sötétítettem be, a takaró fel volt hajtva, mintha csak engem várna a puha matrac. Bizonytalanul néztem körbe, szinte segítséget kérve, de nem láttam senkit. Egészen addig, míg át nem ölelt valaki hátulról. Erős karok zárták körbe felsőtestem, a tulajdonosuk is nagyobb lehetett nálam, éreztem leheletét nyakamban, mentol illata volt. De nem csak valamilyen mentol, ez nagyon jellegzetes, csak egy rágónak lehet ilyen kellemes illata. Nagyon drága, és… Hazza nagyon szívet melengetően tudja rágni.  Ekkor éreztem csak meg a göndör fürtök csikizését fülemen. Hazza volt az, aki mögöttem állt, és nekem nem volt elég erőm semmihez. Hogy ellépjek, megforduljak, ránézzek. Igazából, talán ha nem fogott volna olyan erősen, lehet, össze is csuklottam volna.

Ajkai apró csókokat hagytak fülem mögött, kiszakadt belőlem egy sóhaj, már nem bírtam nyitva tartani a szemem, így csukott szemmel simultam karjaiba. Egyik kezével félrehúzta felsőm széles nyakát, hogy az leesett fél vállamról, karom közepéig. Telt ajkai a felszabaduló területre simultak, nyakam vonalát követték ütőeremnél megszívta puha bőröm, mire megremegtem karjaiban, ő csak erősebben fogott. Vállam is végigpuszilta, keze közben felsőm alól kilátszó mellkasomon simított végig. Elolvadtam karjaiban, szívem hevesebben dobogott, de nem tudtam magamhoz térni az álmosság kemény karjai közül. Halkan kuncogott mögöttem, majd finoman maga felé fordított, én nagy nehezen ráemeltem pillantásom. Szép volt, egy angyalnak láttam magam felett, ujjai csípőmet fogták, ujjával fölhúzta állam és lágy csókot hintett elnyílt ajkaimra.

-         Hm, talán legközelebb – Mondta játékos mosollyal, és gyengéden elkezdett tolni, egyre beljebb a szobámba, az ágy felé. Elterültem rajta, mint egy zsák. Félálomban még éreztem, hogy megemeli kicsit a testem, fejem alatt a párna lett hirtelen, majd takarót éreztem, és mégvalamit. Bebújt mellém. Maga felé vonta testem, oldalra fordult, ahogy én is, csak így tudok aludni. Lábával az enyémet a sajátjai közé vonta, az övé combomon volt, magához ölelt, fejem csupasz mellkasához simult, orrom finom bőrébe nyomódott kicsit, kezem akaratlanul simult felkarjára, kuncogva fúrta fejét mogyoróbarna hajamba.

-         Aludj, kisherceg – Súgta, én pedig csak elmosolyodtam, és már aludtam is biztonságban, a karjai közt.

Mikor felkeltem még ott volt. Döbbenten néztem tökéletes arcát, izmos felsőtestét. Itt aludt velem egész este… magától. Ez valami csoda, más nem lehet. A redőnyön átszűrődő kis fénypamacsok ott világítottak hibátlan bőrén. Akarva-akaratlan nyúltam előre és simítottam végig őket. Erre mocorogni kezdett, majd kinyitotta szikrázó zöld szemeit, és rosszfiús mosolyt villantott rám.

-          Jó reggelt, Tommo – Megrezzentem és elmosolyodtam.

-         Jó reggelt, de te hogy…- kezdtem volna bele, mikor befogta a szám saját ajkaival. Felsóhajtottam. Te jó ég, mit művelek… maga alá fordított, megemelte csípőm, hogy összeérjünk, és éreztem. Csak nem akar most velem lenni? De hát nem is jártunk, meg semmi és én csak… teljesen össze voltam zavarodva. Viszont ahogy ajkai lejjebb tévedtek nyakamra, ellazultam alatta, imádtam, mikor ott kényeztetnek, hajába túrtam és kiszakadt ajkaim közül egy gyenge sóhaj.