Tik-Tak jár az óra

Hopp O.O késés... de bocsánat, év vége van, és vergődök, meg nem mászom ki a depiből szóval... ilyen az élet. remélem, azért nem köveztek meg. Komolyan... de aki szeretne rám vetni egy téglát, annak leülök egy padra, nyugiban könnyebb célozni ;)

Amúgy lehet elmélkedni a folytatáson, és lehet véleményt nyilvánítani, ki kinek a mie, és ki mit csinált a kiesett időben, mert közeledik az éjfél...

"Még a legfeketébb szív is ver."

4. levél 2. rész

Jeges hideg volt, én mégis a tengerben úsztam. Vacogtam, szám kékké vált a hidegben. Ügyetlenül botorkáltam kifelé, de mintha mézben mozogtam volna, húzott minden vissza, egyre mélyebbre, de kiküzdöttem magam a partra. Reszkettem egész testemben, összehúztam magam, az ég sötét volt felettem a felhőktől, tompa villámlások az ég redői közt, villámlik. Mintha folynának a csontjaim, és én csak ordítani akarnék a fájdalomtól. Ki fűrészel a gerincemen? Egy teherautó parkolt volna le lapockáim közt, úgy sajgott, képtelen voltam felállni, hasogatott mindenem, nem kaptam normálisan levegőt. Csak az ég szürkéjét láttam magam felett, és egy világító pontot, ami mintha közelített volna, egyre gyorsabban, a fény három felé vált, egy fiú volt, hosszabb hajjal, angyal szárnyakkal, vörös foltokkal rajta, eszméletlenül zuhant felém, nem tudtam arrébb menni, nem tudtam üvölteni, a szemem is alig bírtam nyitva tartani. Valahogy tudtam, hogy mikor leér hozzám, fájni fog. Belém csapódott, olyan elemi erővel, hogy beljebb nyomódtam a homokba. Ekkor szakadt ki belőlem az ordítás, kínzott, mintha a szívemet markolta volna meg valami. Bugyborékolva ömlött számból valami sötét én pedig remegtem a kíntól, de mintha le lettem volna kötözve. Mellkasom megemelkedett a nedves homokból, majd a sötétségbe zuhantam vissza. Mikor magamhoz tértem puszta helyen voltam, egy fűszál sem, csak a kihalt táj az elszáradt földdel. Borús volt az ég, a nap halvány sugarai képtelenek voltak áttörni a felhőrétegen. Ügyetlenül álltam fel, kezem automatikusan az oldalamra csúszott, véreztem, de nem találtam ebben semmi furcsát, vagy meglepőt, egyszerűen tudtam, hogy ott az a seb. Reszketve araszoltam előrébb vörös foltokat hagyva magam mögött, hülye hangokat hallottam, aztán megint az a villanás, és elterültem a földön, a fejemet hasogatták a hangok „ Ébredj fel”, „Gyere vissza” , „ Muszáj felébredned”. Aztán az egyik rám ordított én pedig felordítottam, a hangja jeges penge volt elmémben, megemelkedtem, át a felhőkön, bele a fénybe.

Hörögve ébredtem fel, de csak magamhoz tértem, a szememet nem tudtam kinyitni, mintha össze lett volna varrva a szemhéjam, és a szám is. De ezt hamar megoldottam, mert olyan fájdalom ébredt fel gerincemben, hogy nem bírtam ki hang nélkül, és azonnal számba is haraptam. Egy kéz máris kezemre tévedt.

-         Te jó ég, felébredt! – Szólalt meg egy döbbent hang, és azonnal felismertem. Federico… de mit keres itt? Mit akar tőlem? És én hol vagyok?! Elkezdtem mocorogni, de a végtagjaim képtelen voltam arrébb tenni, ami kifejezetten megdöbbentett. Tévelygő ujjaim bőrt találtak csuklómnál… le voltam kötözve. Forró ajkak érintették  szintén égő homlokom, egy nagy kéz simult arcomra, hüvelykujja szájam szegletében támaszkodott.

-         Fiam, úgy aggódtam – Motyogta az elcsukló hang, én pedig már teljesen összezavarodtam. Hogy én az ő fia??? Miről beszél?! ám ahogy arrébb húztam vállam, mintha egy kés szúródott volna bordáim közé, és nekem könnybe lábadt a szemem. Lassan pislogva néztem fel, a fény szinte elvakított, de szerencsére Fede a nagy részét leárnyékolta arcával. Olyan imádattal nézett rám, ami megijesztett.

-         Ne mocorogj, eltört a gerinced – Mikor? De hogyan? Arra emlékszem, hogy Hazzával voltam az ágyamban, de aztán semmire és most azt állítja, eltört a gerincem?! Csak hülyéskedik, ugye? De nem… ahol voltam, az határozottan egy kórház, olyan szag is volt benne, mint egy kórházban. értetlenségem látván kiegyenesedett a férfi.

-         Mikor rád találtam a parton voltál, félig a vízben feküdtél, és beszéltél, ébren voltál, de nem voltál magadnál, össze-vissza hadonásztál… mármint… nem, de nem is tudom, kapartad a homokot. Szóval hívtam mentőt, szerintük nagy mennyiségű alkohol és drog volt a szervezetedben, és leestél a szikláról. – Teljesen hülyének néztem, de ahogy lejjebb tévedt a tekintetem, láttam, hogy az egész testem valami fura merevítő szerkezetben van, még a nyakam is. Te jó ég… mi a fene történt velem? Semmire nem emlékszem.

- De maga miért van itt? És miért mondta, hogy a fia vagyok? - Nyöszörögtem nehezen, és reszelősen vettem a levegőt, hányingerem volt már a fájdalomtól.

- Mert az vagy, Louis

___________________________________________________

Őszintén szólva ennél a levélnél megakadtam... az egész történetben ez döbbentett meg mindig a legjobban. A jégszívű Federico egy olyan fiú apja, mint Louis? És akkor mi van a halott szüleivel? Mi történt pontosan? hogy került oda, ahova? És ki lökte le? Azt ne mondják, hogy véletlenül tévedt arra Fede... ugyan, nem tollas a hátam. A világ nem ilyen tökéletes... Mintha Louis egy álarcosbálon táncolna, ahol egyedül ő nem viselne maszkot, mindenki más szerepet játszik, van szerelem, csalás, hazugság. De egyszer eljön az éjfél, az álarcok lehullanak, és eldől, ki marad talpon, és kin fog átgázolni a táncnép, ahogy menekül az égő kastélyból, melyet ők gyújtottak fel.